Cretan Institutional Inscriptions

IC III 4 10

XML | PDF

518. Lettera di Calpurnio Pisone relativa a Itanos e Hierapytna

Tipologia documentaria: lettera

Supporto: stele

Datazione: 112/111 a.C.

Provenienza: Itanos

Collocazione attuale: Museo archeologico di Herakleion (n. inv. 212)

Edd. Xanthoudidis 1920, pp. 81-86; IC III 4 10 ➚PHI; IThesp 14; Ager 1996, n. 158; Canali De Rossi 1997, nn. 126-129, 140-143, 152, 164, 169-170, 174-176; Camia 2009; Tropea 2017, n. III.1.

Cf. Cary 1926; De Sanctis 1926, pp. 130-131; Chaniotis 1988a; Kreuter 1995; Chaniotis, Verträge 49b, 57a-b; Guizzi 1997b; Guizzi 2001, pp. 328, 373-382; Chaniotis 2005c.

. 14 . καταστάσιος πρεσβευταὶ Κρῆτες Ἱεραπύτνιοι Φείδων Ἐτεάνορος ὑός,
Κ̣ώμων [ . 6 . ]ρος [ὑ]ός, Μνάσιππος Δίωνος ὑός, Εὐβέτης Βειδύλω ὑός, λόγον ἐποιή-
σαντο χ[άριτα φιλ]ίαν συμμαχίαν τε ἀνενεώσαντο καὶ συνησθῆναι τῇ συνκλήτῳ ἐπὶ τῷ
[- - - εἴπ]ασαν καὶ καθ’ ἰδίαν ἐπὶ τὸ βέλτειον προχωρεῖν περί τε τῆς γεγενημ[έ-]
5νης [- - - φιλοτ]ιμίας εὐχαρίστησα[ν] καὶ περὶ τῶν ἀδικημάτων τῶν ἡμῖν γεγενη-
μένων [- - -] Ἰτάνιοι γὰρ ἀδικημάτων μὴ γινομένων ὑ[φ’] ἡμῶν αὐτοῖς, ὑπὸ δὲ
[τῆς τῶν] Κνωσίων [πό]λεως ποτέ, πόλεμον ἀπαράνγελτον ἡμῖν ἐποίησαν παρὰ τὰ τῆς συν-
κλήτου δόγματα καὶ ἀδικήματα [ἡμῖν] ἐξετελέσαντο, περὶ ὧν καὶ πρότερον πρεσβείας ἀ-
πεστείλαμεν [ἐπὶ τὴν σύνκλητον] μ[αρτυρού]σας τὰ γεγενημένα ἀδικήματα εἰς ἡμᾶς. ἡ δὲ
10[σύνκλ]ητος κατα[- - -]μεν ἐπὶ Μάρκου Αἰμυλίου καὶ ἐπὶ Μανί-
ου Ἀκιλίου ὑπάτων καὶ [ο]ὔτε συμμάχους αὐτοὺς προσηγόρευσε οὔτε Κνωσίους οὔτε τοὺς
ε̣π̣[ . c. 7 . ] Δραγμίοις οὔτε [- - -] ὅπως ἀνεκρίθη καὶ ἐδογμάτισε πόλεμον καὶ ἀδικήματα ἡ-
μῖν αν[- - -] παραγενόμενοι ὑπέρ τε τοῦ πολέμου
καὶ [- - -]της ἡμέρας [ . 5 . ]ν ην ἀπεδείξαμεν ἡμετέραν οὖ-
15σαν [- - -] διὰ γένους καὶ ἀνάβατ[ο]ν ὑπὸ μηθενὸ[ς] γεωργηθεῖσαν, τὴν
δὲ νῆσον τὴν καλουμένην Λεύκην ἡμετέραν οὖσαν ἐκ προγόνων. Ἰτάνιοι δὲ μὴ δυνάμενοι περὶ τῶν
[- - -]των εἰς ἡμᾶς ἀδικημάτ[ω]ν ἀπολογήσασθαι μήτε πρότερον
μήτε νῦν [- - -]των πρεσβευτῶν ἀντενκαλοῦσιν ἡμῖν
[- - -] τὴν χώραν περισσὰν οὖσαν ἔτεσι εἴκοσι ὀκτώ, λόγους ἐ-
20ποιησα[- - -] πρὸς τῇ συνκλήτῳ, ἡ δὲ σύνκλητος ἐδογμάτισε
[ὅπως τὴν χώραν καὶ τὴν νῆσον πολ]έ[μου ἀρ]χὴν ἑλομένου διακατέσχομεν, ἵνα οὕτως κα-
τέ[χω]μεν· πρᾶξιν στρατηγοῦ εἶναι, καὶ ὅπως Λαίλιος δῆμον δῷ τὸν ἐν ἡμῖν κρινοῦντα. δοθέν-
τος δὲ ἡμῖν τοῦ Μαγνήτων δήμου καὶ Γαΐου Λαιλίου ὑπάτου γράψαντος [πρ]ὸς τὸν δῆμον τὸν Μα-
γνήτων [- - -] καὶ τὴν ἐπιστολὴν τὴν ὑπ’ αὐ[τ]οῦ [γ]ραφεῖσαν ἐμ μη-
25[- - -] δὲ ὡς ὑφ’ ἡμῶν τε κἀκείνων ὁμόλογον ἐγενήθη. vac.
[- - -] ἴσαντι τὴν νῆσον τὴν καλουμένην Λεύκην καὶ τὴν χώ-
ραν [- - -]ος ὁ δῆμος ὁ Μαγνήτων ἔκρινε κατὰ τὸ δό-
[γμα τῆς συνκλήτου ὑπ’] Ἰτανίων [προγο]νικὰς οὔσας καρπίζεσθαι κυρίως. οὐ συναντη-
σαμέν[ων δὲ ἡμῶν - - -] ἡμῶν αἰτίαν ἐπιφέρουσι
30 . Ε . ΣΟΝ[- - - τε]λευτα[ί]ας ὑπ’ αὐτῶν ἀνει-
[- - -]αντες ἐπὶ τὴν σύνκλητον εν
[- - -]ν εἰς Κρήτην τε παραγεγονότων
καὶ τὰς [- - - πρ]εσ[β]είας̣ οὐδέποτε περὶ τούτων φω-
νὴν προῆκαν [- - -] πρεσβεύοντες περὶ τῶν ἐν[ε-]
35[- - -]ν μνήμην ἐποιήσαντο
[- - - ἐν τῷ] μεταξὺ χρόνῳ συνβόλων γεγε-
νημένων ὑπε[- - -]χότων ὑπέρ τε ἀνδρῶν ε̣
[- - -]ν ἀντιποιοῦ[ν]ται καὶ νενικηκό-
των [- - -]νημα κα[θ]ὼς συνεθέμε-
40θα [- - -]ΑΥ[ . . ]ν καὶ δεδωκότων καὶ εἰ-
ληφότων [- - - οὔ]τε λόγον ἐποιήσαντο οὔ-
τε σα[- - -]τουμ[έ]νους ὑπ’ αὐτῶν
[- - -]του καθὼς ἡμεῖς ο
[- - -] ἐν Μ[α]γνησίᾳ γενομε-
45ν[- - -]σης διὰ τοῦ πρὸς αὐ-
τ[- - -]Ι̣Ω[ . ] δ’ ἐνκαλέσαι καὶ
[- - - πε]ρὶ τῶν ἀνδρῶν καὶ περὶ τῶν οἰ-
κετῶν οὓς ἐπι[- - - ἀδ]ικήματά τε κ[α]ὶ πρότερον καὶ νῦν
[ . 7 . ]ιοι οὖσιν [- - -] τῶν πα[ρα]γεγονότων εἰς
50Ῥώμην πρεσβευτῶν ὑμῶν, ἐπέμψαμεν δὲ ἐπὶ τὴν σύνκλητον, ἀξιοῦμεν οὖν τὴν
σύνκλητον [- - -] ἐμ παντὶ καιρῷ τὴν εὔνοιαν πρὸς
ἡμᾶς [- - - τοῖ]ς ὑμετέροις δόγμασι βοηθῆσαι ἡ-
μῖν ὅπως ἴσαντι [- - -] ψηφίσματος δι’ ὑμῶν ἀναγκασθῶσιν ἡμῖν τὸ δίκαι-
ον [- - -]τες πρὸς τὴν ὑμετέραν φιλίαν καὶ συμμαχίαν πρὸς ἡ-
55[μᾶς - - - πρεσβ]ευταῖς. περὶ τούτου τοῦ πράγματος
[οὕτως ἔδοξεν]· ὃν τρόπον ἑκάτεροι [τὴν χώραν καὶ τὴν νῆσ]ον νενωμημένοι εἴησαν τῇ πρὸ
τοῦ ἡμέρα[ι ἢ ὁ πόλεμος ἐν αὐτοῖς ἤρξατο οὗ πο]λέμου ἕνεκεν Σερούιος Σο⟨λ⟩πίκιος κἀκείνη ἡ
πρεσβεία εἰς Κρήτην ἀπεστάλησαν ὅπως οὕτως [νωμ]ῶνται ἔχωσιν καρπίζωνταί τε
τοῦτο το[- - -]σθαι πρὸς Λεύκιον Καλοπόρνιον
60στρατηγὸν ὕπατον [- - -] τινες τούτου τοῦ κριτη-
[ρίου - - - οὔ]τ[ε] ἐπὶ τὸ κριτήρι[ον] παρετύχοσαν οὔτε
[- - - Λεύκιος Καλοπ]όρ[νιος σ]τρατηγὸς ὕπα-
τος [- - -]ην [ὅ]πως ἑαυτοῖς κρί-
νηι ὃν τρόπον ἑκάτεροι ταύτην [τὴν χώραν καὶ] τὴν νῆσον περὶ οὗ ἡ πρᾶξις [ἐνέ]στηκε νενωμη-
65μένοι εἴησαν τῆι πρὸ τοῦ ἡμέραι ἢ ὁ πόλεμος ἐν αὐτοῖς ἤρξατο οὗ πολέμ[ου] ἕνεκεν Σερούιος
Σολπίκιος κἀκείνη ἡ πρεσβεία εἰς Κρήτην ἀπεστάλησαν ὅπως ο[ὕτ]ω κρίνωσιν αὐτοὺ[ς]
[ἔχειν] κατέχειν καρπίζεσθαί τε ἐξεῖναι καὶ θύματατελῇ ἡμέραν τε ὁρίσῃ πρὸ ἧς ἡμέ-
ρας κρίνωσιν ε[- - -]τας Κόϊντος Φάβιος κα
[- - -]ν ὅπως Λεύκιος Καλο-
70πόρνιος στρατηγὸς ὕπατος ὑπὸ τῆς αὐτοῦ πρεσβείας ἐπιγνῷ ἐὰν ἐν ταύτῃ τ[ῇ]
χώρᾳ ὠικοδομημένον ἔνεσ[τιν] ὅπως αὐτοὺς καθελεῖν κελεύ[σ]ῃ. περὶ δὲ τῶν λο[ι-]
[π]ῶν πραγμάτων ὧν λόγους ἐποιήσασθε ὅταν ἡ ἐσχάτη Κρητῶν πρεσβεία εἰς
τὴν σύνκλητον εἰσεπρέσ[βευ]σαν οὕτ[ω]ς ἀποκρῖναι καθὼς ἂν αὐτῷ ἐκ τῶν δημοσί-
ων πραγμάτων πίστεώς τε τῆς ἰδίας φαίνηται, ἔδοξε. vac.
75[τοῦ]το τὸ πρᾶγμα δέλτου ὀγδόης κηρώματι [- - -]καιδεκάτῳ μετὰ συμ-
βουλίου ἐπέγνων πρὸ ἡμερῶν δέκα ἑπτὰ Καλ. Κοινκτειλίων ἐν τῇ βασιλι-
κῇ τῇ Πορκίᾳ ταισι[ . . ]ΡΑΙΣ[- - - ἡ]μέρας τυχούσ[ης ἱε]ρᾶς κατὰ συνκλήτου
[δόγμα - - - ἀπὸ συμβουλί]ου γνώμης γνώμην
[ἀπεφηνάμην - - - ο]ὕτω[ς] καθὼς πρότερον
80[- - -]σι ἡμέραν ὁρ[ιῶ] πρὸ ἧς ἡμέρας κρίνωσι
ε[- - -] καὶ ε[ἴ τι ἐνῳ]κοδόμηται μετὰ τὸ
τοὺς πρεσβευτὰς [- - -]ν̣ι̣ο̣ι̣ σ̣τ̣ή̣σω ἐν αὐτοῖς τὸν δῆ-
μον τὸν ὑμέτερον κατα[- - -] φροντίσαι ὅπως ἐκ τοῦ
πολιτεύματος [- - - δικα]στὰς καλοὺς κἀγαθοὺς τριάκον-
85τα ἕνα οἳ το[- - -] κατὰ τὸ τῆς συνκλήτου δόγμα κρίνωσι Κοινκτειλί-
ων τῶν ἐ[πὶ Λευκίου Καλο]πορνίου καὶ Μάρκου Λειβίου ὑπάτων ἐν ἡμέραις τριακο-
σίαις ἑξήκοντα, ἐὰν δὲ πρὸ ἐκείνης τῆς ἡμέρας μὴ κρίνωσι, τότε ὅπως
ἐν τῇ ἑξηκοστῇ καὶ τριακοσιοστῇ ἡμέρᾳ κρίνωσ[ι]. vac.
Λεύκιος Καλοπόρνιος Λευκίου ὑὸς Πείσων ὕπατος Ἱεραπυ-
90τνίων τοῖς ἄρχουσι καὶ τῇ βουλῇ καὶ τῷ δήμῳ χαίρειν· [ἰό]ντες
Ἰτάνιοι πρεσβευταὶ καὶ ὑμέτεροι προσήλθοσάν μ[οι ὅπ]ως
αὐτοῖς σύνκλητον δῷ. ἐγὼ αὐτοῖς σύνκλητ[ο]ν ἔδωκα.
συνκλήτου δόγμα τοῦτο γεγονός ἐστι· ὑμᾶς θέλ[ω] φροντί-
σαι εἴ τι ἐν ταύτῃ τῇ χώρᾳ τῇ ἐν ἀνφιλ[ογ]είᾳ οὔσῃ ἐνῳ-
95κοδομημένον ἐστί, ὅπως ἐκ ταύτης τ[ῆς χώ]ρας καθέ-
λητε οὕτως καθὼς ἡ σύνκλητος ἐδογμάτισε καὶ κα
[ . 5 . ]ι̣ωσε. ἀπὸ συμβουλίου γνώμης γνώ[μην ἀ]πεφηνάμην.

La stele, proveniente da Itanos, conserva il testo delle epistole inviate dal console romano Lucio Calpurnio Pisone a Magnesia (ll. 1-88) e a Hierapytna (ll. 89-97) relativamente alla contesa territoriale in corso fra quest’ultima e Itanos.

La prima epistola del console, mutila superiormente, si apre con un lungo resoconto (ll. 1-55) del discorso tenuto al cospetto del senato di Roma dagli ambasciatori di Hierapytna Pheidon figlio di Eteanor, Komon figlio di -r (?), Mnasippos figlio di Dion ed Eubetes figlio di Beidylos, i quali accusano Itanos di aver mosso loro guerra contro le decisioni del senato, senza che Hierapytna o la polis di Knossos avvessero commesso mai ingiustizie nei suoi confronti, motivo per cui hanno già inviato in precedenza ambascerie al senato (ll. 1-9). Gli ambasciatori ricordano un intervento promosso dal senato durante il consolato di Marco Emilio e Manio Acilio che interessa le città di Knossos e Dragmos e che comporta un sopralluogo da parte di legati romani nelle aree contese, a cui gli abitanti di Hierapytna hanno cercato di dimostrare il proprio possesso del territorio di Heleia (cf. IC III 4 9, l. 78) e dell’isola di Leuke (ll. 9-16). Gli ambasciatori, inoltre, informano delle accuse sporte contro di loro da Itanos presso il senato romano (ll. 16-20) e dell’emanazione di un primo senatoconsulto con cui Roma conferma il possesso dei territori contesi da parte di Hierapytna poiché li possedeva prima dello scoppio di una guerra da poco conclusa e con cui stabilisce la designazione di una città che funga da arbitro fra le poleis cretesi, la cui scelta è ricaduta su Magnesia (ll. 20-25). Gli ambasciatori di Hierapytna riportano dunque l’esito dell’arbitrato di Magnesia, che riconosce ad Itanos il possesso delle aree contese (ll. 26-28), giudizio a cui sembrano seguire proteste da parte di Hierapytna che comportano sopralluoghi di Magnesia e Roma (?) nelle aree contese e invii di altri ambasciatori di Hierapytna presso Roma, forse anche a proposito di problematiche sorte a proposito di uomini di status libero e schiavi (ll. 28-50). Il discorso degli ambasciatori si chiude dunque con la loro richiesta al senato romano di far valere le loro ragioni tramite l’emanazione di senatoconsulti (ll. 50-55).

Il senatoconsulto emesso in risposta alla richiesta degli ambasciatori è riportato integralmente alle linee 55-74 e prevede che ciascuna città abbia il possesso dei terreni che deteneva prima dello scoppio della guerra in questione, situazione che si stabilisce che debba essere appurata mediante il ricorso a giudici di Magnesia; il documento, inoltre, ordina l’abbattimento futuro delle costruzioni non autorizzate presenti nel territorio conteso.

La sezione alle linee 75-88 conserva la decisione del console Lucio Calpurnio Pisone che costui invia a Magnesia, affermando di aver esaminato il caso e chiedendo alla città di inviare giudici a Creta affinché emettano un giudizio entro un anno dall’anno di consolato di Lucio Calpurnio stesso e di Marco Livio (il cui esito è riportato in IC III 4 9).

Il documento, infine, si chiude con una lettera inviata da Lucio Calpurnio Pisone ai magistrati (l. 90, ἄρχουσι, termine che designa verosimilmente i cosmi), alla boule e al demos di Hierapytna come accompagnamento dei documenti precedenti, con la quale chiede loro di abbattere le costruzioni presenti nel territorio conteso (nei saluti della lettera inviata da Hierapytna a Itanos citata in IC III 4 9, invece, compaiono e cosmi e la polis di Hierapytna; per la sua boule cf. IC I 8 13, mentre per il demos cf. SEG 51.1056).

Elementi istituzionali o altri termini rilevanti: aner, archon, boule, demos, oiketas, polis, presbeutes.