Cretan Institutional Inscriptions

IC III 4 37

XML | PDF

534. Epigramma funerario per un cittadino di Itanos

Tipologia documentaria: epitaffio

Supporto: lastra

Datazione: II-I secolo a.C.

Provenienza: Itanos

Collocazione attuale: Museo archeologico di Herakleion (n. inv. 46)

Edd. Halbherr 1890, pp. 591-593 n. 11; Levi 1922, pp. 383-385 n. 28; Peek 1933, pp. 139-144; IC III 4 37 ➚PHI; Wilhelm n. 3; Peek 1955, n. 1249; Martínez Fernández, Epigramas 43; Garulli 2008, pp. 649-651.

Cf. Vertoudakis, pp. 82-83, 158-160; Martínez Fernández 2007.

[πό]ντου κυμαίνοντος ἐνοική̣τ̣ιραι ἀθαμ[βεῖς]
[Ν]ηρῇδες ξανθοὺς λυσάμεναι πλοκάμους
δεῦτε πρὸς ἠιθέου νέον ἠρίον ὄφρα τάχιστα
με[ίζο]ν̣’ Ἀχιλλείης θρῆνον ἀεισόμεναι,
5ὃν Κύ̣πρις ο̣ὐ̣ λεχέεσσι γαμοκλόπος ἐμνήστευσεν
οὐδὲ καλῶι θαλάμωι συνκατέλεξε κόρηι
ἀλλ’ αὔτως ὑπὸ γαῖαν ἔβην Πλούτωνι πάροικος
καὶ πατρὶ τὸν πρόσθεν γαῖ’ ἐκάλυψε τάφωι.
Ἑρμῆ Μαιάδος υἱέ, ἄγ’ εὐσεβέων ἐπὶ χῶρον
10ἄνδρα τὸν ἐν θήραις γ’ ὄντ’ ἀκ[ . . . ]τότατον,
ὃν πατρὶς θρέψασα πόλις γ’ [εὔδοξος] Ἴτανος
κλαῦσεν ἐπ’ οὐχ ὁσίωι σώ[ματ’ ὀδυρα]μ̣ένη.
ἀλλὰ σύ, δῖα μάκαιρα Διὸς θ[ρέπτειρ’, ἀπόλ]ηγε
Κρήτη, σ’ ἀγκόπασον, μῆτ[ερ- - -]ων·
15οὐ γὰρ μόρσιμόν ἐστι φυγ[εῖν - - -]νη
εἴ γε θεοὶ τ[α]ύτην ἀτραπὸν ηρ[- - -]
καὶ πολὺ βε[λ]τ̣είους καὶ κα̣[λ]λίονα[ς - - -]
ὧν γένος ἐκ μακάρων γ̣’ [ἐ]στὶ κα̣[ὶ ἀθανάτων].
θνήσκει μὲν γὰρ ἄναξ Μίνως [- - -]ε Κρήτης,
20θνήσκει δ’ Ἡρακλέης υἱὸς ἐών γ[ε Δ]ιός
οἵ τε Διόσκοροι ἄνδρες ἔφυν θνητοὶ τό γε πρῶτον
εἰς δὲ θεοὺς ᾤχ̣[ο]ν̣τ’ εὐσεβίας γε χάριν.
τοιγάρτοι καὐτός [γ’ ἀρ]ετᾶς ἕνεκεν κατὰ πάτραν
εἰς τόπον εὐσεβέων χῶρον ἀ̣πῳκισάμην
25πατρὸς μὲν γένος ὤν γε Πολίτα, οὔνομα δ’ αὖ μοι
κάτθετ’ ἐμὴ μήτηρ τεξαμένη γε Φιλισκὼ
ὅππως κεκλοίμην Ἐξάκων, ἐν πατρίδ’ Ἰτάνωι
ζῶν θνήσκω δ’ ⟨οὐδὲν⟩ οὔνομ’ ἔχων σὺν ἐμοί,
οὐ τελέσας ἀρχὴν πόλεως ἧς ἔκγονός εἰμι,
30θνήσκω δ’ ἐκπληρῶν εἴκοσι καὶ δύ’ ἔτη.

L’epitaffio metrico, ricco di riferimenti mitologici, commemora il giovane Exakon figlio di Politas e Filisco di Itanos, morto a ventidue anni senza essersi sposato (ll. 5-6). L’epigramma insiste ripetutamente sulla provenienza del defunto, che viene compianto dalla polis di Itanos, sua πατρίς (l. 11), e che si è meritato l’ingresso nel regno dei beati per il valore dimostrato nei confronti della patra (ll. 23-24), nella quale ha trascorso tutta la propria vita (l. 27). Particolarmente significative risultano essere le linee 28-29 dell’iscrizione, in cui Exakon afferma che di sé non resterà nulla poiché non ha ricoperto nessuna carica pubblica nella propria città (l. 29, οὐ τελέσας ἀρχὴν πόλεως), mancanza che viene presentata come il maggior rimpianto del defunto.

Elementi istituzionali o altri termini rilevanti: arche, polis.